Berlin

Destillat: Kritische Forschung über die peruanische Sammlung in Humboldt Forum

In der Versuch von Ahnenforschung wurde ein Buch über Juan (Hans) Gildemeister, einen deutschen Sammler und Kaufmann, aufgetaucht. Dies in Vergleich mit digitalen historischen Archiven aus Peru ist sehr unkritisch mit dem damaligen Kontext des Norden Perus 19. Jahrhunderts (Ausgrabungen, Sklavenhandeln, Widerstand von Mitarbeiter der Zuckerplantage Hacienda Casa Grande, die als Treffpunkt für Deutsche galt, usw.). 

Heutzutage gibt es Unklarheiten über die legale Provenienz von diesen Kulturgüten, die in Humboldt Forum in Berlin stehen. 

Wilhelm Gretzer, Besitzer von der größten peruanischen Sammlung des entsprechenden Kulturprojektes, konnte solche anlegen, weil er geschäftliche und freundschaftliche Beziehungen zu Zuckerplantagebesitzern, bzw. Gildemeister, hatte. 

Eine Recherche über das Kontext dieses Sammelns und die Sammler ist notwendig um das ganze auf einer anderen Perspektive zu verstehen.

Destillat: Kritische Forschung über die peruanische Sammlung in Humboldt Forum

En una búsqueda personal de un antepasado alemán descubrí un libro sobre Juan (Hans) Gildemeister, un coleccionista y comerciante alemán. Este en comparación con los archivos históricos digitales del Perú es poco crítico con el contexto que vivió este personaje del siglo XIX en el norte del Perú (excavaciones en búsqueda de piezas prehispánicas y restos humanos para exportar, trata de esclavos, resistencia de los empleados de la hacienda azucarera Hacienda Casa Grande, la que era considerada un lugar de encuentro para los alemanes, etc.).

Hoy en día existen incertidumbres sobre la procedencia legal de estos objetos a Alemania, los que se pueden encontrar en el proyecto cultural más ambicioso alemán, el Humboldt Forum de Berlín.

Wilhelm Gretzer, coleccionista de la mayor cantidad de piezas peruanas, pudo crear una colección de esta magnitud porque tenía relaciones comerciales y amistosas con los propietarios de la Hacienda Casa Grande, ósea Gildemeister.

Una investigación sobre el contexto de este coleccionismo y los coleccionistas es necesaria para entenderlo todo desde una perspectiva diferente.

Destillat: Kritische Forschung über die peruanische Sammlung in Humboldt Forum

In a personal search for a german ancestor I discovered a book about Juan (Hans) Gildemeister, a german collector and merchant. This in comparison with the digital historical archives of Peru is very uncritical of the context in which this nineteenth-century figure lived in northern Peru (excavations in search of pre-Hispanic pieces and human remains for export, slave trade, resistance by employees of his sugar plantation Hacienda Casa Grande, which was considered a meeting place for Germans, etc.).

Today there are uncertainties about the legal origin of cultural ethnographic objects to Germany, which can be found in the most ambitious German cultural project, the Humboldt Forum in Berlin.

Wilhelm Gretzer, collector of the largest number of peruvian pieces, was able to create a collection of this magnitude because he had commercial and friendly relations with the owners of the Hacienda Casa Grande, Gildemeister.

An investigation into the context of this collecting and the collectors is necessary to understand everything from a different perspective.

Posted by Helga Elsner Torres, 20. Jan 2019
Ethnographie Berlin Germany Kritische Forschung Latin America Peru Sammler_in
Deutsch
Espagnol
English

Destillat: Digitális történetek, képnézegetés felsőfokon/Digitale Geschichten, Bildbetrachtung in der Oberstufe/

Lefordítás, narráció, kép-szöveg. Ez a folyamatos, hol egymás mellett kiegyensúlyozottan élő, hol kifejezetten egymást taszító kapcsolat, a kép és a szöveg kapcsolata. Elengedhetetlen, ha a digitalizációban megjelenő képeket, de tulajdonképpen bármely kép jelentését vizsgáljuk. Mind a narrációhoz, mind a “lefordítási”folyamathoz egyéni tapasztalataink, identitásunk, nemi beállítottságunk, kultúrális képzettségünk társul, tehát ki lehet jelenteni minden jelentés egyéni, szubjektiv.Megismerés, információ, történet, kép. Mindezek az elmúlt évszázadok alatt lineáris kapcsolatban álltak egymással. Történelmi kép, a kép narrálja a történetet – történelmet – és így tovább. Ma egy olyan rétegződést vehetünk észre, amely digitális rétegekre épül. Algoritmusokba, pigtokrammokba és számrendszerek rétegződésébe van elrejtve a jelentés, a történet, a szöveg, a kép. Mindezek a változások olyan gyorsasággal történtek, mint az, hogy az emberek mostmár mindig rohannak. Mivel már mindig rohanunk és útban vagyunk valahogy gyorsabban fogyasztható, látványosabb jelenség lett a kép, és így megfordult egy lineáris rend és szépen lefedték egymást. A kép narrálja már a szöveget és a szöveg nem feltétlenül a képet. A szöveg alárendelt rétegződésben kíséri útján a képet, hogy így jusson el a befogadóhoz és adja át mondanivalóját.

Metró, villamos, piros lámpa, tulajdonképpen csak pörgetjük lefelé a hírfolyamot és nézzük a képeket. Egyre csak olvassuk, olvassuk, mert mondhatni a kép már-már túlzott nézegetése felér az olvasás rítusával. Fordítjuk, narráljuk magunkban természetesen. Péternek új barátnője van, Éva elutazott a Kanári-szigetekre, miközben ismerős ismeretlenek, folyamatosan legördülő képeit lapozgatjuk, kitalálunk egy történetet, átfordítjuk saját tudásunk szerint a képek jelentését és narráljuk azt. Mindennapi rítusaink részévé vált e két dolog, épp ahogy a kép is. De vajon képesek vagyunk erre a művészettel kapcsolatban is? Egy teljesen monokróm képet is képesek vagyunk megérteni vagy a digitalizáció úgy tele töltötte már a fejünket képekkel, hogy a művészetet befogadni már csak az képes, aki akarja is? Avagy pont a digitalzáció segíthet újra a narráción, a képen, és végül a befogadó “lefordítási” mechanizmusán keresztül közvetíteni valami olyat a nézőnek, amit eddig nehezen kinyögött fillérekért és sorban állásokért cserébe tudott megtekinteni és megismerni?

Igen, kiállítás, igen, múzeum, igen, műveszet. Mondhatni a kúltúra egy helyen, ingyen, korlátlanul.

 

Posted by zsp, 19. Jan 2019
Übersetzung Berlin Bild Female Internet Culture Kunstvermittlung Narrativ(e) Ungarn Visual Culture

Zitat: Bildungsfunktion des Theaters

Es stellt sich mir hier die Frage, was das Stadttheater als Ort gesellschaftlicher Reflexion in Zeiten der Migrationsgesellschaft leisten kann und muss. 

…„Hochkultur als Voraussetzung für eine gelungene Integration zu gelten scheinen…Das Theater war ein Ort meiner Kulturellen und politischen Bildung. Die perfekte Assimilierte.

…Im Folgenden werde ich vom Stadttheater als eine mehrheitlich weiße Institution ausgehen. … Tatsächlich ist es ein Theater, das koloniale Kontinuitäten fortführt, das gewaltvolle Strukturen aufrechterhält und zur Konstruktion der scheinbar „Anderen in der Gesellschaft beiträgt.

…Koloniale Kontinuitäten werden durch die Konstruktion des „Anderen zur Machtgewinnung und -stabilisierung fortgeführt.

…Damit jedoch das Stadttheater als Ort gesellschaftlicher Reflexion deinen kann, muss es bereit sein, diese kulturelle Dominanz zu brechen und sich selbst bezüglich des vermeintlich Anspruchs, eine Stadtgesellschaft zu repräsentieren, kritisch zu hinterfragen. ”

 

Thu Hoài Tran, „Über die Notwendigkeit der Dekolonialisierung des Stadttheaters.” Eds. Schütze, A., & Maedler, J. (2018). Weiße Flecken Diskurse und Gedanken über Diskriminierung, Diversität und Inklusion in der Kulturellen Bildung. München: Kopaed.

Posted by wc, 19. Jan 2019
Funktionen Asien Berlin Female Germany Kunstvermittlung Theater Thu Hoài Tran